A Szépségápolás történetéből I.

Azt már mindenki tudja, hogy a szépítőszerek, festékek és illatosítók használatáról már az ókor óta vannak ismereteink. Korok szerint változott ennek a divatja, attól függően, hogy az adott kor eltűrte-e vagy sem, hozzátartozott-e a társadalmi elváráshoz. A reneszánsz idején a humanista eszmény is megalkotta a maga ideális szépségét. Neves asszonyok készítették otthonukban a krémjeiket, melyek messze földön híressé és keresetté váltak. Itáliában a test és a lélek arányának harmóniájáról beszéltek, melyhez filozófiát is társítottak. Előírták, hogy a tökéletes és követendő szépség milyen legyen. Eszerint a nyak hosszú, vékony és ovális az arc, feltétlenül fekete a szem, a szempilla és a szemöldök. Fehérnek kell lennie a kéznek, a bőrnek és a fogaknak, a haj pedig dús szőke, a mézhez hasonló színű. Az ajkak, az orca és a köröm pedig piros. Nehéz dolguk lehetett a déli típusú asszonyoknak, hiszen tudjuk, hogy a természet másfajta adottságokkal áldotta meg őket. Bőrüket saját eljárás alapján próbálták meg fehéríteni, a fekete hajkoronát pedig áldozatos munkával kiszőkíteni. Sáfrányból és citromból készült kencét kentek a hajukra, és bőrüket lepelbe borítva hosszú napokig ültek a házaik teraszán, süttetve a hajukat a nap alatt. Parfümjeik pézsmaillatúak voltak. Koruk kurtizánjai művelték a szépségkikészítést legmagasabb fokon, melyet utánoztak.

A 17. században lett őrületes divat a toronymagas hajviselet, és az első női fodrászszalon 1635-ben nyílt meg Párizsban. Arcukat szublimát, ólomfehér és spanyolvörös festékekkel befedve mérgezték nap mint nap. Diderot szerint győzött a „fertelmes cinóbervörös”. A higiénia nem volt a tetőpontján, kellemetlen testszagukat a literszámra magukra locsolt illatosítókkal próbálták ellensúlyozni. Még szerencse, hogy túléltük! E túlzásokra reagálva a 19. század női felhagytak az ilyen mértékű festékhasználattal. Púdereiket finom gyöngyökből és gyöngyházból állítottak elő, legáltalánosabb alapanyag azonban a bizmut volt. A hangsúly a higiéniára és testápolásra helyeződött. Divatos keleties nevű kozmetikai termékeket reklámoztak, cikkek és könyvek jelentek meg a természetes szépség ápolás tanácsaival, óvták vevőiket az egészségre ártalmas anyagoktól, így a sorozatban készült krémektől. Ellenálltak a Pond's krémekkel szemben is. Előtérbe helyezték a házi készítményeket, például tojásfehérje pakolást, bőr frissességre vékony, marhahússzelet pakolást, korpafürdőt, narancs és jázminvirágos fürdőt. 1828 óta használhatták a Guerlain jó minőségű termékeket. 1866-tól a cinkoxidból készült púdert, és a japán rizspor is elterjedt. Ennek ellenére mindig voltak sarlatánok, akik csodát ígérve, tönkretették és elcsúfították a megszépülni vágyó hölgyeket!

Az ipari forradalom fejlődése kihatott a vegyészet előmenetelére is. Párizs az elegancia és kifinomult ízlés fővárosa, amikor az érdeklődők a világkiállításra érkeznek ide. A nők versengenek a szépség és luxus dolgában. A korabeli krónikák pedig tele vannak a különcségek és a botrányok históriáival. Újfent rengeteg házilagos és kockázatos recept cserél gazdát, melynek egyetlen célja a férfiak meghódítása bármi áron. Gépi eljárások előnyeiről zengnek a reklámok, melyek állítólag kiegyenesítik, lekeskenyítik az orrokat, kenőccsel bevont gumimaszkok, ránctalanítóval átitatott szalagok. Mindenki fiatalos hamvas bőrt szeretne, eltüntetni minden bőrhibát. Ez már nagyon ismerős probléma számunkra is. Az alakot is fűzőbe szorítják, darázsderék, kidomborított keblek és tompor a nőiességért, egyesek a szófogadatlan bordákat sebész által kioperáltatják, vagy áthelyeztetik. Megjelennek az első samponok, főzött fekete szappanból és szódakristályból, összetétele miatt azonban csúnya lerakódások keletkeznek a fejbőrön. Drasztikus hatású az olíva- és kókuszolajjal kevert lúgkőszappan is. Hihetetlen, de a 20. század elején, újra tartja magát az a hit, hogy a testi higiénia veszélyes az egészségre! A párizsi akadémia óva int a rendszeres tisztálkodástól, mert „megereszkedik az izomzat, megfakul a bőr, továbbá meddőséget okoz és elrontja az ember kedvét”. Számos vita tárgya, hogy meg kell mosni az arcot, vagy nem! Szót is fogadtak az okos lányok, és elterjedt a „cicamosdás”. Amerikában betiltották a fürdőkád használatát. Hosszú idő után Angliában lesz újra divat a fürdés.